Hogyan áll a mai ember az élethez? 

Az élethez mindenki másképp áll hozzá és másképp vélekedik róla. Ez így van rendjén, viszont néha elgondolkodom azon, hogy emberek hogyan voltak képesek túlélni? El vagyok keseredve, amikor azt tapasztalom, életerős emberek tíz kiló megmozdítását nehéznek tartják. Mindenki úgy áll a munkához, hogy más is hozzáférjen. Paraszt gyerek vagyok, nem szégyellem. Fiatalkoromban a hegyet is elvittem volna, igaz most is. A mondanivaló, hogy hol van az akarat, a kitartás ez nem csak az életben, hanem a munkában is fontos lenne. És ez csak egy életterület.

Ahogyan az élethez viszonyolunk, az igen érdekes és elgodolkodtató. Van az a réteg, aki ha nem lenne muszáj, nem is lépne a földre. Őket követik a spirituális agyoniskolázottak. Folytatólagosan akik nagyon akarnak, de szegényeknek semmi sem sikerül. A sajnáljuk magunk tábora nagyon népes.

Az élet felfogás kérdése és hozzáállásé, semmi más. Tudom vannak teóriák, de ezt gondolom. 

Így hogyan szeretnénk egy pozitív jövőképet mutatni? Ha folyamosan csak a szart látjuk meg? Mindenben a lehetőséget kellene keresni. Nem mondom, hogy minden egyszerű, viszont azt mondom amikor mindent megteszel, akkor igenis sikerül. Ma a világra mindent rá lehet fogni, hogy rossz, amilyen irányba halad. Abba az irányba, amelyikbe visszük. Illő lenne elővenni a józan paraszti eszünket.

Mindenkinek jó gondolkodást kívánok!